Szank Gy.Szabó Béla Képtár

Tele volt a média Sándor bácsi 85. születésnapi rendezvényeivel. Zenészek, színészek, írók-költők, politikusok köszöntötték. Szebbnél szebb gondolatokat hallhattunk és olvashattunk az ünnepségekről. Mégis a leghitelesebb, mikor Kányádi Sándor mesél. Az ő hangja autentikus és szerény, a sokat megélt ember bölcsességével, az erdélyi ember humorával és a költő választékosságával szólal meg. Szavai érthetőek és szépek. Egyik köszöntője kiemelte, hogy Sándor bácsi életében a szavak és tettek összhangban élnek. Mi szankiak büszkék vagyunk arra, hogy díszpolgárunk, testvértelepülésünk (Nagygalambfalva) szülötte, számtalanszor járt nálunk.  Most pedig az okozott nagy örömet, hogy Kányádi Sándor az ünnepi köszöntők sorában időt szakított ránk.

Patkós Zsolt polgármester úr összeszedte „kincsinket”, mindazt, ami itt termet, itt készült és rólunk szól. Kis késéssel érkeztünk Sándor bácsihoz, már az ablakban nézelődött, várt bennünket. Egészségi állapotára panaszkodott kicsit, vérnyomásmérő az asztalon szívtapaszokat visel, mégis még fiatalos lendülettel és tervekkel teli életet él. Számára a haza addig terjed, ameddig a magyar nyelvet beszélik. Kettős állampolgár és a határon túl élő magyarok és nem magyarok sorsa épp úgy érdekli őt, mint a szanki gyerekek jövője. Mert a „szankiakat mindig szívesen látom” – mondja és ezt éreztük is. Igazi művész ember lévén a 85 év ellenére még mindig valahol gyermek, huncutságokkal és gyönyörű tiszta álmokkal. Ezek az álmok arról szólnak, hogy az értéket és a tehetséget ápolni, gondozni, felfedezni és őrizni kell. Erről szól Benedek  Elek Apó kútja a háza előtti téren, melyet számos kút követett szerte az országban és Erdélyben is. Talán a kilencedik kútról mesélt, meg a Mese Múzeumról mely szintén az ő álmának megvalósulása. A közeli tűzfalra freskót tervez fiatal képzőművészek segítségével, a mesekutat a műegyetemisták fogják „beszélővé” varázsolni, de a füvet mely a társas házuk előtt húzódik, nem vágja le senki. Sándor bácsi így kaszát vett, és Budapest szívében szó nélkül lekaszálja a füvet. Másokért, nem önmagáért küzd, a tervei arról szólnak, hogy a valódi értékeket közelebb vigye kicsikhez és nagyokhoz egyaránt. Kányádi Sándor nem csak a költészet értékeiért rajong. A zene, a képzőművészet, iparművészet és természetesen az irodalom együtt és összekapcsolódva fontos a számára. Barátai alkotásai a falakon Szász Endre, Mellocco Miklós, Pál Lajos, de a könyvkötő, aki merített papírra nyomtatva, gyönyörű illusztrációkkal készítette el Sándor bácsi verses köteteit, szintén lenyűgözi. Végignéztük a lakás becses kincseit, éreztük, hogy igazán nem tudunk elbúcsúzni. Mindig valami új gondolat, új történet bukkant elő, pedig lassan egy könyvbemutatóra kellett indulnia. Még nem is ebédelt. Nem sikerült „kibeszélni” magunkat, nehéz volt elköszönni.  A meleg búcsúzkodás közben megegyeztünk, hogy rövidesen találkozunk ismét. A következő látogatásra készülünk.