Páll Lajos itteni vendégeskedése
Pünkösd szombatján a Gy. Szabó Béla Képtárban Páll Lajos korondi költő és festőművészre emlékeztek az egybegyűltek. Az emlékkiállításon szereplő valamennyi alkotás magántulajdon, melyet a kiállítás idejére bocsátottak a nagyérdemű közönség elé a tulajdonosok. A tárlatot Tapodi Kálmán újságíró, Páll Lajosról készült fotói teszik teljessé.. – mondta el köszöntőjében Radvánszki Tibor képtáros.
Kozma Huba megnyitójában így emlékezett a nemrég elhunyt művészre:” ….-Menjen olyan helyre – mondták Páll Lajosnak börtönbüntetése letelte után -, ahol jót tudnak magáról mondani! Aki nem égette föl maga mögött véglegesen botrányokat szikrázó, lázadásokra is kapható ifjúkorában a hidakat, az hazamegy ilyenkor. Az ’56-os m agyar forradalom romániai politikai elítéltjének, Páll Lajosnak sem maradt más lehetősége szabadulása után. A fiatal festőnövendék, akinek képeit tanárai is vásárolták, s kinek verseit irodalmi folyóiratok közölték rendszeresen, így talált teljes életre szóló lakhelyet – otthon, Korondon. S így vált évtizedek során a szükségből erény.
A romániai magyar irodalomban Tamási Áron óta nagy kultusza van az élet értelmét kutató, otthonkereső gondolatoknak. - Miért élünk a világban? – Azért, hogy otthon legyünk benne.
Sütő András megfogalmazásában: azért élünk a világban, hogy megmaradjunk! Gálfalvi György szerint: hogy azzá legyünk, akik lehetnénk. Az otthont kereső-találó Páll Lajos fecskefarkú művészete segítségével jól sáfárkodott tehetsége talentumaival, ő valóban azzá lett, amire képességei lehetőséget adtak számára. Elismert költő és festő lett szülőhazájában és még azon is túl. Mivel hosszú időn keresztül nem jelenhettek meg versei, a festő tartotta el a költőt. Egyre népszerűbbek lettek otthonosságot árasztó sóvidéki külhonba is eljutó korondi, sófalvi, fenyőkúti, pálpataki tájat megörökítő képei, az itt élő parasztok, pásztorok, fazekasok portréi, s ha a kenyérkereset kényszere miatt eleinte hadakozott is ez ellen, műtermében megjelent az elhessegethetetlen csoda.
Ló s a részeg addig megyen…
Megvédetve hazajut.
El ne feledd csoda előtt
Kulcsra zárni a kaput.
Ló s a részeg uttalan is
Addig megyen, hazajut.
Most már késő csoda előtt
Kulcsra zárni a kaput.
(Páll Lajos: Csoda előtt)
A bárddal faragott arcú, hol komor, hol vidám parasztoknak, pásztoroknak, az utcarészleteknek, templomoknak, s a bűbájos bivalyoknak, lovaknak, teheneknek összetéveszthetetlen hangulatuk, helyük van a festő képein. Ha igazodási pontokat keresünk a festészet világában, Pieter Breughel és Zsögödi Nagy Imre jut eszünkbe. Az ő képeiken megjelenített paraszti bumfordiság, a kifordított világ megjelenik Páll Lajos képein és verseiben is.
A kiállítást Tapodi Kálmán művészi fotói gazdagítják. Az általa készített képek megmutatják a festmények hátoldalát is, a beszélgető, a töprengő, a mulató, a beszédesen hallgató költőt, festőt. A Szankon is jártas Páll Lajos nem érte meg hetvenötödik születésnapját, tavaly késő ősszel meghalt. De itt maradtak képei, versei, s bennünk, barátokban, ismerősökben a mindig üdítően friss emlékezete.
Köszönet illeti Gy. Szabó Bélát, aki teret adott erdélyi fiatalabb kollégájának, s az Erdei Ferenc szavaival befogadó falunak hirdetett Szanknak, hogy néhány hétre halála után is lehetőséget adott Páll Lajosnak az itteni vendégeskedésre.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés