Pápai Éva kiállításmegnyitója 2021.08.19.
Megnyitotta: Kollarics Gábor a kiskunhalasi Thorma János Múzeum művészettörténésze
Nyugatról keletre szálló vándormadár
„Rajzolj össze mindent, ami eléd kerül…rajzolj sok önarcképet, ismerőseid arcképét, állatokat.
szeresd meg őket!...Nyelveket is kéne tanulnod. Amikor hivatali munkádat végzed, gondolj Gy. Szabó
Béla barátodra, mesteredre, aki két évig rajzolt gépeket, s művészi munkát csak vasárnap és
éjszakánként végezhetett állandó visszafojtott sírás közben. Neki nehezebb volt a helyzete, mert még
egy nyomorult Gyészabója sem volt, aki neki tanácsokat adjon! Tehát dolgozni!”
A vas megyei Ondódon felnövekvő Pápai Éva, aki hétéves kora óta művésznek készült, a szombathelyi
érettségi után pár évvel, első szárnypróbálgatásaival mindjárt Kolozsvárig repült az ismert erdélyi
képfaragó mesterhez, akinek biztató szavait imént idéztem. A szakmai ismereteket, az alakrajzolást,
grafikai, festészeti és szobrásztechnikákat mintegy öt év alatt ellesve-elsajátítva az Alsószölnöki római
katolikus templom, majd a szombathelyi Kálvária és a Szent Erzsébet templom számára készít bibliai
tárgyú domborműveket. Ezek után bátran pályázik Nürnbergbe Assisi Szent Ferenc életét tíz képben
megmintázni. Egyházi vonalon ezek után több megbízás vár rá: többek között kálváriák és örömutak
stáció sorozatai: Hallein, Gussing, Nagyvárad, Szilágysomlyó, Lippa- Máriaradna, Hegyesd,
Monostorapáti. Hálából kápolnát építtet szülőfalujában 1991-ben.
Az egyházművészetben meghatározó a sok évszázados hagyomány, a mindenki által felismerhető
attribútumok és ábrázolástípusok. Sőt, az is, hogy mely történeteket emelnek ki a szent szöveg közül.
Ezekhez még Chagall vagy Matisse is alkalmazkodott. A személyes megéltség háttérbe szorul a
képben elbeszélt történet felismerhetőségével szemben. Az egyéni gondolat az intézményesítettel
szemben. Pápai Évának remekül sikerült megtalálnia az egyensúlyt korszerűség, személyesség és
egyházi hagyomány között. Ezt bizonyítja a sok, ilyen irányú megbízás. Persze az életműnek ez a része
nehezebben bemutatható, ebben inkább egy- az életmű ezen részét nyomozó, feltérképező-
kiadvány segíthetne. Ebből a termésből itt most a Máriaradnai stációk láthatók fotókon.
Első bemutatkozása Szankon tyz éve Szabó-Mikor Éva, a GY. Szabó képtár vezetőjének
kezdeményezésére történt, egy haiku-kötethez készített vízfestményekkel. Nacuisi Banja japán költő
írt verseket a madár témájú ábrázolásokhoz. Ez könyveknél szokatlan módszer, hogy előbb van meg a
kép, és abból indul ki a szöveg. Ez az együttműködés folytatódott- a Balassi kiadónál megjelent- a
tenger világára hangolt újabb kötettel. Ezekben megfigyelhető, ahogy a távol-keleti tus-akvarellek
klasszikus stílusához hogy közelíti saját módszerét a Veszprémben élő művész. A haiku, ez az öt-hét-
öt szótaggal tagolt forma kaput nyit minden érdeklődő számára a hagyományos keleti mentalitáshoz.
Ez az –alkotás meditatyv szakaszát meghosszabbító- alkotási módszer, ami kereken ragadja meg a
természeti jelenségeket, eltér a nyugati analizáló, részletező, kompozíciókat építő hagyománytól. A
harmadik kötet, ami formára az első kettőt követi: a Béklyóháromszög is említést érdemel. Szank
mongóliai kapcsolatai és Páapai Éva itteni bemutatkozása érlelte meg a mongol Urjin Hurelbaatar
haiku-költővel való közös munkát. Ez a többnyelvű kiadvány gyönyörű, eredeti mongol írásképpel
ékes a fordítások mellett. A kis könyvhöz készített illusztrációk – ezúttal a kép követte a szöveget-
emlékezetes bemutatója itt volt 2015-ben. A rejtőzködő művészalkat számára- mint amilyen Pápai
Éva volt- az ilyen tömör formában öntött természeti kép ideális kifejezési formának bizonyult, ami
nem beszéli ki a titkokat, azokat csak sejteti.
Pápai Éva gazdag művészi hagyatékának egy kisebb része most Szankra került. Ez a harmadik itteni,
ezúttal már emlékkiállításának anyaga. Ebből milyen kép rajzolódik ki „elköltözött” személyiségéről,
lelki alkatáról? Mestere tanácsára hallgatva sokat dolgozott, és tegyük hozzá, sokféleképp is rajzolt,
festett. A sokszorosító grafikai technikát másként művelte, mint Gy. Szabó Béla: az erőteljes, mégis
érzékeny vonalvezetést nyugodtabb foltfelületekkel emelte ki, amit megfigyelhetünk például a
Tükörben című metszeten, vagy a hátaktot ábrázoló rajzán és metszetén, vagy a nőalakot és sárkányt
drótháló mögött társító alkotáson. A szerelmem, Sarolt vonalrajz is erős kifejezést hordoz, olyan mint
egy jelenés a baromfiudvarban. Pasztellrajzai idézik Gy. Szabó élénk, könnyed homokvilági rajzainak
színvilágát, lazán felvitt színfoltjait. Illusztráláshoz előszeretettel nyúl folyékony technikához, mint
amilyen az akvarell, ezt keveri rajztechnikákkal.
Útinapló-szerű, élményeket, benyomásokat egy lendülettel rögzítő festményei és rajzai, tudós
férjével tett kínai és indiai utazásainak friss, könnyed lenyomatai. Tájak, emberek, állatok, növények
élmény szerűen az emlékezetben tükröződve. Két szép kiállítású, közösen írt-festett útibeszámolójuk
könyv alakban is megjelent Kínáról és Indiáról a Kairosz kiadónál. Élménylenyomatok, melyek hírt
adnak távoli tájakról és emberekről.
Mesterét koncentráló, zárt, befelé forduló pózban örökíti meg egy kifejező, erőteljes krétarajzban.
Maga- ha alakját felidézzük- derűs, vékony, madárcsontú lényével hatott.
Gy.Szabó Béla annak idején, a korabeli politikai helyzetre tekintettel Kolozsvárról Szankra
menekítette életműve nála lévő részét, Pápai Éva, az egyetlen tanítvány munkái is úgy látszik, itt
otthonukra találnak. Ő mindig megérezte, hogy emberi kapcsolataiból miként merítsen inspirációt,
tovább lépési lehetőséget. Szerette és tisztelte, akitől tudott tanulni. Nem véletlen, hogy Szankra is
szívesen jött. Tudjuk, hogy életre szólt ez a mester-tanítványi, később baráti kapcsolat, ami szemünk
láttára itt és most tovább erősödött oly egyszerű természetességgel, ahogy a madár vándorlása után fészkére visszaszáll. / Kollarics Gábor/
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Tovább…
